"Nem adom fel"

2019.11.03.

2019. október 25-én Nick Vujicic előadásán járt a 7.a és 7. b osztály.

Budapesten a Papp László Sportarénában hallgattuk meg a végtagok nélkül született prédikátor, Nick Vujicic reggeli előadását.
Az ország minden tájáról jöttek az emberek. Megérkezésünkkor kígyózó sorok fogadtak az Aréna bejáratánál, ami nem volt meglepő, mivel akárcsak az esti előadás, a reggeli is teltházasnak ígérkezett, ami nagyjából kétszer 22 ezer embernek felelt meg.
Miután bejutottunk, a két osztály az egyik legmagasabb helyen található, de szabad sorokban helyet fogalt. Eleinte megrémültünk, hogy hogyan fogjuk látni a kivetített magyar szöveget olyan hátul és messze a kivetítőktől, de szerencsénkre hang után fordítottak. Így a szöveg értése már nem volt akadály.
Az előadás első felében a Nem Adom Fel Alapítvány együttese adott koncertet, motivációs témájú dalaik közben a hangulat fokozása érdekében telefonunk lámpájával világítottunk, de voltak olyanok is, akik lementek a nézőtérre táncolni. Majd az énekek után végre megérkezett Nick Vujicic. Melinda néni már egy héttel a program előtt azt ajánlotta nekünk, hogy készüljünk fel arra, hogy Nicknek se keze, se lába, s ez egyesek számára  sokkoló látvány lehet. De mégis, amikor őt hallgattuk, akkor nem egy végtagok nélküli embert, hanem egy pozitív és boldog embert láttunk, aki hatott is ránk.
Nick arról beszélt, hogy ha az embernek van hite, családtagok vagy barátok veszik körül, akkor bármilyen körülmények között boldog lehet. Mindenkinek legyen életcélja, és senki ne feledkezzen meg azokról, akiknek támogatást vagy bátorítást adhat. Az előadása első szakaszában szórakoztató történeteket mesélt el arról, hogy milyen vicces szituációkba került, majd a műsor közepe felé haladva egyre komolyabb témákba merültünk. A hangsúly a közönségre került át, vagyis ránk; legyünk hálásak, fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Majd felmerült a depresszió témája. Nick két kéréssel is megszólított minket. A kezünkkel kellett mutatnunk, hogy kiben merült már fel a feladás gondolata, és milyen okból fordult meg ez a gondolat bennünk. Szerencsére itt Magyarországon kisebb a száma azoknak, akik már megpróbálták végleg feladni.
A másik pedig az volt, hogy fel kellett állnunk, ha kiállunk az iskolában történő lelki bántalmazások megszüntetése mellett. Szerencsére nem volt olyan ember, aki ülve maradt volna.
A műsor után én is magamba szálltam, akárcsak a többiek.
Nagyon szépen köszönjük az osztályfőnököknek, hogy leszervezték és elvittek minket erre az előadásra.

Szűcs Boglárka 7.b

vissza