2020.10.09.
Egyszer volt, hol nem volt, Hetedhét országon is túl, az Óperenciás-tengeren is túl, sőt még az Üveghegyen is túl volt egy picike falu.
Ebben a faluban született 1859.szep.30-án egy kisfiú, akit Benedek Eleknek hívtak. Ez a kisfiú nagyon-nagyon szerette a meséket, folyton így kérlelte az apukáját:
- Apa ! Mesélj nekem az óriásokról, a táltos paripákról, az öreg királyról, a hétmérföldes csizmáról! Sőt legyen a mesédben kacsalábon forgó kastély, aranydió és gyémánt erdő is !
És az apukája annyit mesélt ennek a kisfiúnak, hogy ti ezt el sem tudjátok képzelni.
Azonban a kisfiúcska akkor is mesékkel szeretett volna találkozni, amikor az apukája vagy anyukája nem ért rá, tehát amikor nem volt idejük mesélni.
Gondolt egyet a kisfiú, és nagyon gyorsan megtanulta olvasni is a meséket. Teltek, múltak az évek, a kisfiúból nagyfiú lett, majd felnőtt bácsi. Már nem csak olvasta a mesekönyveket, hanem izgalmasabbnál izgalmasabb történeteket talált ki ő maga is. Szebbnél szebb meséket írt, csak úgy ontotta magából a meséket.
Nagyon szeretett meséket mondani is Benedek Elek. Mindenki nagyon szívesen hallgatta őt, felnőttek, gyerekek egyaránt. De ő is figyelmesen, érdeklődve hallgatta, ha mások meséltek, és ha olyan történeteket hallgatott, amit még nem ismert, azt gyorsan lejegyezte, leírta. Nagyon sok mesét gyűjtött így össze magának. Igazi népmesegyűjtő volt. Benedek Elek - Elek apó (így is szokták őt hívni)- ma lenne 161 éves, ha élne.
Az ő születésnapján, tehát ma, szeptember 30-án ünnepeljük a népmese napját már hosszú évek óta. Aki nem hiszi, járjon utána!
Ezzel a mesével kezdődött a magyar népmese napja az alsó tagozaton,
és azután folytatódott játékos feladatokkal, rejtvényekkel, mesés fejtörőkkel, melyek során a gyerekek igazán beleélhették magukat a mesék világába.
