2018.09.27.
Június 24-én elindultunk Nagykátáról Fonyódligetre táborozni az akkori 5/B és az 5/A osztály egy részével.
A Balaton menti településig való utunkat, ha említenem kéne, azzal a jelzővel illetném, hogy a „Nagy Rohanás”, ugyanis nagyon semmi más nem ragadt meg az odavaló útról emlékezetünkben. Ám magáról a táborról, annál több…
Most arra kérlek, hallgató, éld át ezt a kalandot velem!
Hosszú utazás után végre leléphettünk a talajra, és átadhattuk magunkat a Balaton varázsának. Hiszen táborunktól alig csak 100 méterre volt a part, aminek a nedves oldalát sajnos nem látogattuk sűrűn a nem nekünk kedvező hőmérséklet miatt.
A szállásunk egy nagyon barátságos épületben volt, tágas udvarral, hintákkal, padokkal és egy trambulinnal, amiről nem tudok bővebben nyilatkozni, mivel sosem volt elérhető számomra. A házban négy rendelkezésre álló szoba volt, ahol mindenki jól elfért. Hatalmas bulikat csaptunk a szobánkban elhelyezett hűtővel, illetve a függönyös szekrénnyel – a magunk módján. (Most belegondolva nem szenvedtem olyan nagy hiányt a trambulin miatt, ugyanis az ágyaink rendkívül rugalmasak voltak.)
Napjaink boldogan teltek. Eléggé kellemetlen volt, hogy amikor egyszer úgy alakult, hogy kimegyünk úszni, a víz zsibbasztóan hűvös volt. Bár nem ez volt az első vizes alkalom. Első nap a part látogatásánál a hatalmas hullámokkal pancsoltunk, egy másik napon, mikor az ég és a Balaton narancs fényben úszott, kiültünk egy kikötői szakaszra, és lábunkat lógatva a vízbe – egyesek hasig állva a vízben – sokat beszélgettünk, lábujjainkkal iszapot hordtunk fel a víz fenekéről, és néha bele is csúsztunk. Ám amikor nem a parton voltunk, akkor a táborban boldogságórákon vettünk részt. Ezek segítettek lenyugtatni minket izgatottságunkból, jobbkedvre deríteni, s más szemmel látni az együtt töltött időt az eleven osztályunkkal. Meditáltunk, újságcikkeket vágtunk, ragasztottunk, nyírtunk, rajzoltunk. Amikor az eddig felsoroltak közül egyiken se voltunk, további izgalmas programok következtek. Például Balatonboglár: vonattal mentünk erre a csodás településre, meglátogattuk az ottani érdekességeket, köztük a gömbkilátót, illetve a fantasztikus bobpályát a fák között. Emellett új ismeretekkel bővültünk, most már tudjuk, hogy hogyan jön ki a szennyvíz a vonatból. Részleteznék mindent, de akkor ez a szöveg elvenné az egész időt az órádból. Így hát Balatonboglárról átmentünk Fonyódra, és épp egy indulni készülő, nagyon elegáns hajóra szállt fel a két osztály. Ezen a hajón utaztunk mi is Badacsonyba. Ahol igazából arra döbbenhettünk rá, hogy a Balaton egy rettentő drága hely. Miután jól bejártuk az ottani boltokat, és a hajóval lubickoltunk Fonyódig, elértek minket a nehézségek. Ugyanis nem járt abban az időben vonat felénk, így gyalogolhattunk vissza Fonyód- ligetig. Erőfeszítések után egymásra támaszkodva, megérkeztünk a szeretett táborhoz… és kidőltünk.
A további napokban is zajlott az élet, volt diszkó, ahol ketten roptuk egy osztálytársammal, volt tűz, egy Nyugdíjas klub létrejötte, filmezés és még sok más. Majd június 28-án összecsomagoltunk, és elhagytuk a tábort. Gyorsan eltelt ez a hét, és ha nem is úgy alakult a fürdés, ahogy terveztük, jobban összehozott az osztállyal, és ez nekem nagyon megérte. A visszaútnál még játszottuk a szokásos CSHH és a Felelsz vagy mersz játékot pár A-sal és B-sel, és lényegében nagyon fáradtan, vidáman és élményekkel gazdagon visszakerültünk a családunkhoz…
Szűcs Boglárka6/B