2023.06.19.
A nagykátai Váci Mihály Katolikus Általános Iskolából a 7.a és a 7.b osztály Zánkára utazott háromnapos ottalvós osztálykirándulásra.
Június 5-én már kora hajnalban indult a vonatunk, az 5.15-össel robogtunk a Keletibe, metróval tovább a Déli pályaudvarra. Innen a Kék hullám expessz „száguldott” velünk a Balatonhoz. Helyjegyeket kellett vásárolnunk erre a vonatra, már egy hónappal korábban, okozott némi problémát 49 tanuló és 5 kísérő elhelyezkedése, humorral gördülékenyen megoldottuk. Itt már találkoztunk más táborozó csoporttal is.
Végre fél tíz után megérkeztünk Zánkára! Az Erzsébet-tábornak külön megállóhelye van, szuper, állapítottuk meg.
Az állomástól piros kisvonat vitt a főépülethez. Olyan kedves volt ez a megoldás: nem kellett cipelnünk a bőröndjeinket. Útközben figyeltük a tájat és be kellett látnunk, hogy nem a mátrafüredi méretekkel van dolgunk, ez a tábor valóságos város!
Gyermekváros – így nevezték korábban, mondta a kisvonat vezetője, aki megörült nekünk, a nagykátai csoportnak, mert kiderült, hogy ő is Nagykátáról származik, mégpedig a Téglagyárban nevelkedett. Annyira rokonszenvezett velünk, hogy megadta a telefonszámát, bátran hívjuk, szívesen segít eligazodni, és ha vonatozni szeretnénk, csak szóljunk.
A főépületben bejelentkeztünk, kaptunk karszalagot egy QR-kóddal. Én egy másik karszalagot is kaptam a gluténérzékenységem miatt, a laktózérzékenyek ugyanígy. Ezután elfoglaltuk a szállásunkat. A sötétzöld házban kaptunk helyet. Na, nem a ház volt sötétzöld, a falai fehérek voltak, hanem a díszítése, a korlátok zöldre voltak festve. Velünk szemben a világoskékek voltak. Tetszett a színek szerinti elosztás.
Mi a fiúkkal egy tízágyas, szép, tiszta szobába kerültünk, meglepődtünk, hogy két zuhanyzó is tartozott a szobánkhoz, modern állapotban.
Megkaptuk az ágyneműnket, kipakoltunk, és már várt a finom ebéd a Kék ebédlőben. Ekkora éttermet még nem láttam, többszáz gyermek étkezhetett egyszerre! Itt a díszítés a kék árnyalatait hozta, volt önkiszolgáló pult is, mint a „mekiben”. Nagyon tetszett nekem, hogy figyeltek arra, hogy ki mire érzékeny, változatos és finom ételeket tálaltak fel desszerttel és gyümölccsel.
Délután egy kutyabemutató és kutyashow következett. Viktornak éppen szülinapja volt, még ajándékkal és egy külön játékkal is kedveskedtek neki a „kutyás” előadásban. A nagykátai születésű vonatos bácsi levitt bennünket a strandra, a kikötőbe. Sajnos nem fürödhettünk, de csodálatos volt a Balaton látványa.
Az ízletes vacsora után koncertre mentünk, a Children of Distance nevű együttes dalaira csápolhattunk fényárban és dübörgésben.
Másnap „kipihenten” ébredtünk és izgatottan vártuk a cirkuszi előadást. A Fővárosi Nagycirkusz „éppen” Zánkán vendégszerepelt Európa-szerte híres artistáival és művészeivel. Lélegzetelállító egyensúlymutatványokat láttunk, felléptek légtáncosok is. Majd hatalmas kalózhajó érkezett színes arapapagájokkal, azután uszkárok büszkélkedtek tudásukkal, megint fergeteges zsonglőrszám 10 színes hullahopp karikával. Szóval elvarázsolt bennünket a látvány!
A délutáni program ”saját szervezésű” volt: Balatonfüredre vonatoztunk, onnan a Lelle nevű hajóval Tihanyba „hullámoztunk”.
A kikötőben várt a Dottó, felvitt az apátságig. Az apátságot kívülről még állványok takarták, belülről meg lehetett csodálni. A Tihanyi apátság alapítólevelének eredeti példánya éppen ott „vendégeskedett” az alagsori tárlókban. Szép látvány volt!
Az eső nem kegyelmezett nekünk, eleredt amúgy rendesen, de vígasztaltuk magunkat pár gombóccal egy kézműves fagyizó fedett teraszán. Nem keserített el a rossz idő bennünket, végigénekeltük a Dottó visszaútját, az esőkabátos túristáknak integettünk, ők is lelkesen üdvözölték vidám társaságunkat.
Hatalmas hamburgert kaptunk vacsorára és sült krumplit, tényleg mint a gyorséttermekben. Hangolt már a diszkó. A diákok ezrével özönlöttek táncolni.
A narancspólós „tesók”, azaz a segítők vezették a diszkót, a színpadon elénk ugrálták a különböző zenéhez a megfelelő táncot. Fergeteges buli volt! Mindenki tombolt! A takarodó után még képtelenek voltunk nyugovóra térni, a „házunk” udvarán saját hangszórónk segítségével folytatuk a mulatozást.
Bekapcsolódtak a más településekről érkezett tanulók is. Persze, hogy barátságok is szövődtek ezen az estén!
A harmadik nap reggelén hihetetlenül nagy szomorúság öntötte el a szívünket: haza kell indulni. Mindenki szorgosan pakolt, takarított, húzta le az ágyneműjét, minél tisztábban próbáltuk átadni a szobánkat az utánunk jövőknek. Zuhogott az eső, tökéletesen ábrázolta lelkiállapotunkat. Leadtuk a kulcsokat, csocsóztunk, majd moziztunk egy nagyot.
Ajándékokat vásároltunk szüleinknek, testvérünknek a tábori ajándéküzletben, és újra vonatra ültünk. Jó társaságban rohant az idő, mindenki épségben hazaért.
Én fantasztikusan éreztem magam, és tolmácsolom a többiek hasonló érzéseit. Mindkét osztály kellemes élményekkel gazdagodott, és visszavágyik a zánkai Erzsébet-táborba.
Köszönjük osztályfőnökeinknek a szervezést, és a kísérő szülőknek a felvigyázást!
Hernádi Álmos 7.b osztályos „táborozó”