A 2019. augusztus végén értesültünk, hogy az előző tanévben beadott Határtalanul pályázatunk nyertes lett. Így a 2019/2020-as tanév a megszokottól izgalmasabban indult.

Az előkészítő órákon áttekintettük a külhoni magyarsággal kapcsolatos tudnivalókat, különös tekintettel a meglátogatandó területre. Megismertük a Trianoni-döntés előzményeit, következményeit, máig tartó hatásait. Megbeszéltük kirándulásunk részleteit, az egyes helyszínekkel kapcsolatos tudnivalókat.

Szeptember 16-án, hétfőn korán reggel a tervezetteknek megfelelően a 7.a és a 7.b osztály 44 tanulója 5 kísérővel útnak indult, hogy felfedezze a magyar történelmi és kulturális kincseket Horvátországban. Öt napunk volt, hogy Baranyától egészen az Adriáig kövessük ezeket az értékeket, láthassuk a Zrínyi és a Rákóczi család gyökereit a történelmi Délvidéken.

Első állomásunk a híres Kopácsi-rét Természetvédelmi Park, mely a Duna-Dráva találkozásánál kialakult lápos, mocsaras terület, a halászok és a madarászok Mekkája.  Sok ritka, veszélyeztetett növény- és állatfaj, valamint különleges ökológiai jelenségek figyelhetők meg a itt. A réti sasok vagy a fekete gólyák is az ilyen ritka fajokhoz tartoznak. Az ingoványos terület az évszázadok során mindig menedékül szolgált a kopácsiaknak, akik megőrizték nyelvüket, kultúrájukat, szokásaikat.

A honismereti vezetőnk, Viktória egész héten tartó játékot hirdetett. Az éppen aktuális ismeretátadást kérdésekkel szakította meg. A helyes válaszért babszem járt. Igyekeztünk minél többet gyűjteni, mert a nyertesnek meglepetést ígért.

Eszék városa következett, Baranya megye központja. I. István idején itt vezetett a várakat összekötő hadi út. A város hídját többször felégették a történelem során. 1526-ban a törökök, 1664-ben a téli hadjárat idején stratégiai okból Zrínyi Miklós. Ebben a városban zajlott 1849 februárjában a szabadságharc legnagyobb veszteséggel járó ütközete.

Sétáltunk az óvárosban, megnéztük a Szent Mihály templomot, a várat, felkerestük a ferences rendiek udvarában a bombatölcsérekből és puskahüvelyekből állított feszületet, megpihentünk a Dráva partján.

Várdarócon magyar szóval és kedves vendégszeretettel fogadtak bennünket. Bepillantást kaptunk az ottani magyarság helyzetébe. A kis falu lakosainak 70%-a magyar. Működik magyar iskola és óvoda is, tartják a hagyományokat. A falu jelképe a kakas. A baranyai magyarság egyedülálló hagyományát a kakasütést minden évben megtartják.

A tájházban az egyik terem múzeum volt, régi használati tárgyakkal, a másikban a régi iskolai tantermet láthattunk, az elektronikus naplót megelőző régi dokumentumokkal.

Kiskőszegnél már a vén Dunát csodáltuk és a folyó fölé magasodó kilátón a monumentális nőalakot. A kommunizmus idején zarándokhelyként működű emlékpark főalakja, a Julka nevű partizánnő, aki az elmondások szerint először ért át a Dunán, amikor a szovjet csapatok megkísérelték az áttörést 1944-ben.

Az első napi program Csúzán ért véget, a Piros Csizma panzióban elfogyasztott finom vacsora után beszélgettünk és szálláshelyeinken álomra hajtottuk fejünket.

Második nap a reggeli és a napi úti csomagunk felvétele után a főváros, Zágráb volt a cél.

Megtekintjük a Szent István székesegyházat, amelyet Szent László alapított. Szent Lászlót 1091-ben a horvátok is királyuknak választották. Károly Róbertet is itt koronázták meg.1919-es újratemetése óta itt nyugszik II. Rákóczi Ferenc nagyapja, Zrínyi Péter, valamint nagyanyja testvére, Frangepán Ferenc is, akiket a Wesselényi-összeesküvés miatt végeztek ki.

Elsétálunk a Szent Márk térre, ahol a horvát Szábor mellett látható a Szent Márk templom, rajta a zsolnai cserépből kirakott horvátországi és zágrábi városi címer. Felkerestük a  Jellasics teret is, ahol a horvát bán szobrának kivont kardja a horvát-magyar barátságra való tekintettel már nem Magyarország felé mutat.

Új szálláshelyünkre utazva a buszról már megpillantottuk a tengert. Elfoglaltuk szobáinkat, melyek  többsége a tengerre nézett. Vacsora és a szabadidő eltöltése után lefeküdtünk.

Szerdán a Fiuméhez (Rijeka) tartozó Tersattoba  látogattunk. A Tersattoi Mária búcsújáró

templom hálaadó kápolnája magyar hadihajók emlékét is őrzi. Itt mi is hálát adtunk, rövid imával mondtunk köszönetet, szeretettel gondoltunk az otthoniakra.

Meglátogattuk a várat, melyet a Frangepán család egyik ágának kihalásával előbb a Zrínyiek, majd a Rákócziak is megörököltek, ám e jogot nem tudták érvényesíteni.

Nagy városnéző sétát tettünk. Láttuk az Óratornyot, a színház épületét, az Adria-palotát, a Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság épületét is. Az egykori magyar uralkodás jelképében, a Kormányzói Palotában ma modern Tengerészeti Múzeum működik. Csapatokban kerestük meg a kiemelt kiállítási tárgyakat, ismereteket gyűjtöttünk, kipróbáltuk az interaktív lehetőségeket.

A kikötőben megtaláltuk a magyar feliratú bakoknak, megnéztük az éppen ott állomásozó hajókat. A Baross emléktáblánál koszorút helyeztünk el.

A szállásunkra érve volt egy kis szabadidőnk. Vacsora után a Rákóczi emlékév kapcsán vetélkedőt szerveztünk. A csapatok több érdekes feladaton keresztül mérték össze tudásukat.

Csütörtökön a Kvarner-öböl magyar vonatkozásait fedeztük fel. A monarchia világa elevenedik meg a horvát tengerparton, hiszen Fiume mellett Abbázia (Opatija) volt a magyar üdülőhely. Szinte minden villához gazdag, nemesi származású magyar családok története fűződik.

Gyönyörködtünk a tengerben. Az Abbázia jelképének számító szobrot is lefényképeztük, mely egy nőalak szárnyát kitáró sirállyal. A kiegyezés után első miniszterelnökünk, gróf Andrássy Gyula is sokat időzött itt. Emléktáblájánál koszorúztunk. Lovran ékszerdoboz óvárosában találtuk azt a villát, ahol Feszty Árpád elhunyt, itt is koszorút helyeztünk el.

Ezen a napon meleg ebédet kaptunk és utána mivel az időjárás is lehetővé tette megfürödtünk a tengerben. A sós víz megtapasztalásának, apró vízi élőlényeknek, szép kavicsoknak és természetesen egymás társaságának örülhettünk.

Az utolsó napon korábban indultunk útnak. Elhagytuk szállásunkat és még sok látnivaló várt bennünket hazáig.

Varasdon tettünk látogatást, mely 200 évig Horvátország fővárosa volt. Felkeressük az Erdődyek várkastélyát és sétáltunk a barokk belvárosban. Itt található Európa legrégebbi városháza, mely jelenleg is eredeti funkciójában működik.

Utolsó megállónk Csáktornya volt, a Zrínyiek sasfészke. A vár 1546-ban került Zrínyi Miklós birtokába. A vár és a város is nagy fejlődésen ment keresztül. Itt írta a dédunoka, Zrínyi Miklós a Szigeti veszedelmet és a közelben vett részt a végzetes vadászaton.

Ma a vár a Muraközi Múzeum otthona, sajnos a felújítás miatt csak kívülről tudtuk megnézni. Zrínyi egész alakos szobránál is tiszteletünket tettük.

A „babért babért” verseny, vagyis a helyes válaszokért járó babszemek gyűjtése is befejeződött. A kiemelkedőek jutalma babérkoszorú és édesség volt. Köszönjük honismereti vezetőnknek, hogy ezzel is érdekesebbé tette ezt a hetet.

Ezen a tanulmányi kiránduláson igazán gazdag programban volt részünk, felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. Sokat tanultunk, tapasztaltunk, ismereteinket bővíthettük. A történelmi tények és a művészetek nem csak a tankönyv lapjain érintettek meg bennünket. Többen most először voltak külföldön és először látták a tengert. Jól éreztük magunkat, az osztályközösségünk is megerősödött, új barátságok is születtek. Köszönjük mindenkinek aki lehetővé tette, segítette utazásunkat, köszönjük a Csillagösvény Utazási Iroda munkáját.