Július 17-től 21-ig ismét megtelt a tápióbicskei plébánia
udvara, életvidám felszabadult gyermekekkel. Immáron
hatodik éve rendeztük meg a hittanosok nyári napközis
táborát. A Mennyei Atya kegyelméből, András atya, a
Nagykátai Kalász csoport, a Váci Mihály Katolikus Iskola
pedagógusai, fiatalok és sok jószándékú ember segítségével
az idén is létrehoztuk ezt a nagyszabású programot. A
jó hangulatú, egy hetes táborban 112 gyermek vett részt
(Nagykáta,Tápióbicske, Tápiószentmárton, Szentmárton
egyházközségekből). Már a tábor helyszíne is izgalomra
adott okot mind a gyerekeknek, mind a felnőtteknek. A
tábor vezérfonalát a magyar szentek történetei adták. Jelmondatunkat
is Szent Lászlótól vettük: „FÉNY LETT NÉ-
PÉNEK KÖZEPETTE”.
Nagyon izgalmas, eseménydús hetet tudhatunk magunk
mögött. Unatkozásra egy pillanatnyi ideje sem volt
senkinek sem. Hétfőn délelőtt a csoportok kialakítása
után, ének-tanulással készültünk a szentmisére, majd
egy izgalmas és érdekes előadással hallhattunk Szent
Imréről, Rita nénitől. Kedden elzarándokoltunk Máriabesnyőre,
Szűz Mária kegyhelyünkre.
A délelőtti lelki töltekezés után átmentünk a Gödöllői
Erdészeti Arborétumba. Szerdán és pénteken Szent Gellértről
és Szent Lászlóról hallhattunk előadásokat Gabi nénitől
és Laci bácsitól (a hitoktatóktól).
Megértettük, hogy az lehet szent, aki visszatükrözi Isten
valamilyen jó tulajdonságát, hogy Isten szeretetét, igazságát,
nagyszerűségét tapasztalhassuk meg. A kiscsoportos
beszélgetéseken arról esett szó, hogy őket utánozva milyen
helyzetekben lehetünk mi is kis szentekké, a nagy
Magyar Szentek utódaiként. A lelki élet mellett jutott
sok másra is idő. Csütörtökön Szarvasra kirándultunk és
megnéztük a Mini Magyarországot és az ott lévő Arborétumot
miközben hálát adtunk a napsütésért és a jó hideg
üdítőkért a hátizsákunkban. Nagy élményt nyújtottak az
akadály- és ügyességi versenyek is, amelyeket a plébánia
udvarán rendezhettünk meg.
Az utolsó nap a táborzárás hálaadó Szentmisével és a
csapatok közötti nemes verseny eredményének kihirdetésével
fejeződött be. Mindennapjainkhoz hozzátartozott a
reggelire, uzsonnára, az étkezések előtt elmondott ima, a
hálaadás azért, hogy itt lehetünk, hogy szeretetben, békességben,
örömben tölthetjük a napot. A táborban eltöltött
hét után a sok új élménnyel térhettek haza a táborlakók
családjaikhoz. Őszintén reméljük, hogy a velünk töltött
idő eltelte után a gyermekekben az együttlét és a hit öröme
megmarad. S reméljük jövőre is hasonló szépeket és jókat
élhetünk át majd!
Még egyszer szeretném köszönetemet kifejezni mindazoknak,
akik segítséget nyújtottak a tábor létrehozásában!
Azoknak, akik mindennapi munkájukkal segítették
a gyerekeket, a programok szervezését és lebonyolítását;
azoknak, akik főztek, mosogattak és mindig minden
helyzetben készek voltak segíteni, megoldani a gyerekek
problémáit; azoknak, akik anyagi hozzájárulásukkal segítették
a tábor sikeres lebonyolítását! Az ő összefogásuk és a
Jóisten segítsége nélkül valóban nem lehetett volna sikeres
a táborunk! Köszönet érte!

Válerian atya