Szent-Gály Kata sorait választottuk mottóul, amikor is megkezdődtek a Váci Mihály Katolikus Általános Iskola húsvéti előkészületei.

A farsangi hangos vigasságok, mulatságok elmúltával egy sokkal csendesebb időszak kezdődik a hívő ember életében. Hamvazószerdán a hívek homlokát az előző év virágvasárnapján szentelt barka hamujával jelöli meg a pap: „Emlékezz ember, hogy porból vagy és porrá leszel.” Majd elhangzik a felszólítás: „Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az Evangéliumban!”

Nagyon nehéz szavak, nagyon nehéz feladatok. Különösen nehéz mindennek a megértése a gyermekek számára, hiszen a körülöttünk lévő világ, a sokat emlegetett fogyasztói társadalom ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

Jézus a nagyböjtben arra hív bennünket, hogy vonuljunk ki vele a pusztába, hogy megtisztuljunk, s helyet készítsünk a szívünkben számára, hogy hitünkben megerősödve várhassuk a keresztény emberek legnagyobb ünnepét a húsvétot, Jézus Krisztus halálát és feltámadását.

Ám a mai ember nagyon nehezen tud visszavonulni a csöndbe, az önmegtagadásba. Ahogyan Dr. Csáki Tibor atya fogalmaz, a mai ember „szabadságot sürget és rabságba hajtja a fejét. Szolgája lesz szenvedélyeinek, házának, autójának, pénzének, az érvényesülésnek. Jézus a szabadító, a megváltó. A látszat szabadság helyett igazi életet akar adni. De ehhez ki kell menni vele a pusztába...!”

Hogyan készülhetünk mi, mit tehetünk mi gyermekeinkkel, hogyan segíthetünk tanulóinknak, hogy ők is átérezzék a nagyböjt lényegét? Hogyan segíthetünk a felkészülésben, hogyan taníthatjuk meg őket arra, hogy ezalatt a negyven nap alatt valóban megnyissák szívüket Istennek? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések foglalkoztattak bennünket a nagyböjt kezdetén.

Az iskolarádióban hétfő reggelenként elhangzó heti útravalóban igyekszünk rávilágítani arra, hogy a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat kifejezi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét. Nagy feladat, hogy mi ezt az áldozatvállalást, hogyan tudjuk kifejezni. Arra helyezzük a hangsúlyt, hogy gyermekeink számára a nagyböjti időszak jelentsen még nagyobb odafigyelést társaikra, jelentsen a mindennapokban egy-egy kis lemondást, melyet szeretetből vállalunk. Jelentse azt, hogy nem zúgolódunk a váratlan helyzetek, feladatok miatt, hanem szeretettel igent mondunk rájuk.

Szeretnénk példát mutatni számukra abban is, hogy mi, felnőttek is felajánlhatjuk napi nehézségeinket, küzdelmeinket szeretteinkért, embertársainkért.

Szeretnénk azt is, ha gyermekeink megéreznék, Isten nem nagy dolgokat vár el tőlünk, csak apró tetteket, lemondásokat, imádságokat, a Vele való mindennapi kapcsolatot. Nem vár tőlünk, csak olyan elhatározásokat, amelyeket örömmel és szeretettel tudunk vállalni.

Természetesen a nagyböjti időszak templomi szertartásain való részvételt is nagyon fontosnak tartjuk.

A keresztúti ájtatosság, melyen a hívek végigkísérik Krisztust a kereszthalála felé vezető úton, olyan mély érzéseket és gondolatokat keltő szertartás, melynek szeretnénk, ha iskolánk valamennyi tanulója részese lenne. Éppen ezért évfolyamonként veszünk részt péntekenként a Jézus szenvedéstörténetére emlékező keresztúton, s gyermekeink nem csupán hallgatói az eseményeknek, hanem végig is kísérik a szenvedő Jézust.  A stációk alatti gondolatok, imádságok, melyeket ők olvasnak fel, bizonyosak vagyunk benne, hogy valóban segítenek számukra közelebb kerülni a nagyböjt lényegéhez.

S ha a gyermekek által végzett keresztút kérdéseire mint „lelki tükörre” megpróbálunk válaszolni, akkor képesek leszünk ebből erőt meríteni, s meghallani Jézus szavait.

Hiszünk abban, hogy Jézus képes megújítani bennünk a szeretetet, az elfogadást, s ez ki fog sugározni környezetünkre is.

Valljuk - a Szentatya szavaival mélyen egyetértve -, hogy a nevelés szeretet-cselekedet, s hogy gyermekeinknek nemcsak hirdetett, hanem tanúságtétellel megélt értékekre is szükségük van. Mindezekkel a gondolatokkal igyekszünk mindennapi nevelő-oktató munkánkat végezni, nem csak a nagyböjtben, de az év minden napján.

                                                                                                       Juhosné Révész Erzsébet