2020.02.10.
Beszélgetés egy tini szerzővel – Akantisz Nóra első nyomtatásban megjelent regénye kapcsán
Kedves Nóri! Nagy örömömre a szerzők által dedikált könyveim száma eggyel gyarapodott az elmúlt napokban. Bár közülük mindenképpen kiemelkedik a Stephanie Bons és a Főnix Jogara című írásod, hiszen te vagy a legfiatalabb író, aki aláírásával és gondolataival megtisztelt. Ezúton is gratulálok munkádhoz, és ebben a mai beszélgetésünkben szeretném megismerni az „alkotót” is.
Fent említett regényed váratlan fordulatokban gazdag, nyelvileg igényesen megfogalmazott. Ügyesen ötvözted a cselekménybe a leíró részeket és a jellemzéseket. Mindez arra vall, hogy nem ez az első műved, sőt néhány évvel ezelőtt egy alsós vers- és prózamondó versenyen saját mesédet mondtad el. Kérlek, áruld el nekünk, milyen „szárnypróbálgatások” előzték meg jelen írásodat.
Rengeteg mesét és befejezetlen regénytöredéket írtam már elsősorban saját és közvetlen környezetem szórakoztatására. Komolyan nem foglalkoztam velük, mert mindig új dolgok, szerintem jobbak jutottak eszembe.
Saját magad illusztráltad könyvedet, sőt kiállításodat is láthattuk az elmúlt tanév Karácsonyi Csengettyű című iskolai műsora kapcsán. Melyik szenvedély volt előbb? Az írás vagy a rajzolás?
Mióta az eszemet tudom, rajzolok és mesélek. Kicsi koromban, amikor még nem tudtam írni, kitalált történeteimet a szüleimnek meséltem el és ők vetették ezeket papírra.
Nemrégiben itt az iskolai honlapunkon olvashattunk arról, hogy 2019-ben elnyerted a Nemzet Fiatal Tehetségeiért ösztöndíjat. Hogyan találtál erre a pályázatra?
A „Ma tehetsz” programmal kezdődött ez még 2018-ban. Sikerült a tagja lennem ennek a programnak. Kaptam egy tutort, egy mentort, aki különböző lehetőségekről tájékoztatott. Így került tudomásomra, hogy tehetséges gyerekek pályázhatnak bármilyen témakörben.
Ki volt a tutorod?
Kovács Andrea, aki több tehetséges fiatallal is foglalkozott. Párszor találkoztam vele. Kellemes kisugárzása jó hatással volt rám. Tájékoztatott önismereti hétvégéről, ahol olyan gyerekekkel találkozhattam, akiknek hasonló érdeklődési körük volt, mint nekem. Andrea találta nekem ezt a pályázatot az interneten. Szenvedélyem, az írás miatt pályázhattam egy saját számítógépre, és mivel lett saját számítógépem, belekezdhettem regényem írásába. Ezen az új gépen készítettem el az illusztrációkat és könyvem borítóját is.
Mennyi idő alatt készültél el munkáddal?
9-10 hónap alatt lettem készen. Én magam gépeltem a szöveget, majd miután átnéztük a helyesírási hibákat, javítottam stílusomon. Egy magyartanár ismerősöm pozitív visszajelzése után szüleimmel kerestünk egy nyomdát. Itt tördelték, formázták a szövegemet. Ekkor készítettem el az illusztrációkat. Eltelt még 4-5 hónap, mire kezembe vehettem az „én” könyvemet.
Biztosan furcsállod a kérdést, de mégis felteszem, hiszen nem sokszor fordul elő egy általános iskolással, hogy saját regénye jelenik meg. Milyen érzés volt az első „kézzelfogható találkozás”?
Nagyon felemelő érzés volt, hogy kézben tarthattam első írásomat és láttam sokhónapnyi munkám eredményét. Semmihez sem tudnám ezt az érzést hasonlítani. Ezzel a könyvvel megvalósult gyermekkori álmom is.
Néhány „szakmai” titokba vezess be bennünket! Mikor volt időd az alkotásra?
Amikor sok szabadidőm volt, hiszen egy oldal megírásához akár egy órára is szükségem volt. Így elsősorban a nyári szünetben. Nem kézzel írtam, rögtön begépeltem a szöveget, ezért könnyebbek voltak a változtatások is.
Hogyan kezdődött a történeted? Egy szereplővel? Egy eseménnyel?
Először a főszereplőt találtam ki, utána a mellékszereplőket. Már az elején megvolt a kezdet, a végkifejlet és a fő cselekményszál. Amikor az íráshoz ültem, már csak az apróbb részletekre kellett figyelnem.
Készítettél vázlatokat?
Igazából nem. Minden fejezet után összerendeztem a fejemben, miről is szeretnék írni a következő 2-3 részben figyelve a fő cselekményszálra.
Nagyon sok szereplőd van. Nehéz volt a névadás?
Először lerajzoltam hőseimet, és ezek nagyon sokat segítettek nekem. A karakterük alapján született meg a nevük. Más esetben a név jelentése segített: a királynő neve Reina. Ez egy angol nyelvterületen használt női név, amelynek a latinban a királynő jelentés felel meg (regina).
Volt-e kedvenc hősöd a főszereplőn kívül?
Igen, elsősorban „földi” barátnője, Rachel. És bármilyen furcsának tűnik is, de maga a királynő. Olyan különleges személyisége volt. Semmiképpen sem hasonlít a hétköznapi emberre.
Volt-e kedvenc jeleneted?
A regény vége, amikor Stephanie visszatért hazájába, hogy leleplezze a Jogar tolvaját. Ezt a részt írtam meg a leggyorsabban. Ez volt a legizgalmasabb, engem is magukkal sodortak az események.
A cselekmény igazán szövevényes, de mégsem túlzó. Nekem úgy tűnt, hogy fegyelmezett író vagy, aki nem ragadtatja el magát egy-egy kaland kedvéért. Jól megférnek egymás mellett a véletlenszerű és motivált cselekmények, amelyekről irodalomórán is tanultunk.
Persze nem akartam azonnal leleplezni a gonoszokat, viszont sokat sejtetően utaltam rájuk. Így az olvasók is összeköthetik a szereplőket és az eseményeket. Nem titkolt szándékom volt, hogy az olvasók is „agyaljanak” egy kicsit, felcsigázzam érdeklődésüket és maga a történet is izgalmassá váljék.
Sokat sejtető a befejezés. Utal valamire a mondatvégi írásjel (…)?
Igen. Szeretném folytatni ezt a regényt, már el is kezdtem a munkát. A meglévő szereplőkhöz újak csatlakoznak természetesen új eseményekkel. Az eredeti tervem egy trilógia.
Lehet tudni hány évet ölel majd fel a következő két rész?
Körülbelül három évet.
Kedves Nóri! Beszélgetésünk végén szeretnék Neked még egyszer gratulálni. Magyartanárként is meleg szeretettel ajánlom regényedet diáktársaidnak, és kívánom, hogy közülük sokan kapjanak kedvet ne csak az olvasáshoz, hanem az íráshoz és illusztrációk készítéséhez is.
dr. Molnárné Fényes Judit
magyartanár
munkaközösség-vezető
