2017.02.10.
Iskolánk 4.b osztályának egy különleges élményben volt része.
2017. január 22-én a Budapesti Operettszínházban az Ördögölő Józsiás című színdarabot tekintettük meg, aminek dalszövegírója Bori Tamás.
Bori Tamás Nagykáta szülötte, nagyon büszkék vagyunk rá.
A Tündérországban játszódó színdarab varázslatosságát fokozva a nézőtér felett egy százéves lámpa nyújtózkodott. Úgy tűnt, mintha a falakat színarany tejútrendszerrel festették volna meg a mozdulatlan kőangyalok szobrai. S azok, mikor mindenki elment, életre keltek, és újra polírozták az arany és cifra mintás falakat. Csodás hangulatot varázsolt ez az álom, még a fiúkat is elbájolta, ami a világon talán az egyik legnagyobb csoda.
A darab tartalma teli volt romantikával, erővel, fájdalommal és örömmel, szomorúsággal, izgalommal és sok humoros színnel. Olyan szinten lekötött mindenkit, hogy az ember szünetben is előre fókuszált, mintha a közös beszélgetések - az én esetemben Laurával és Dorinával- még mindig az előadás színei volnának. A fantázia kapuján léptünk át, én mondom!
Aztán, mikor csak az osztály és a szülők maradtak, Bori Tamás felvitt minket a színpadra, hogy megnézzük, hogyan szerelik le a díszletet. Sok érdekességet mondott, a humora pedig - mint a darabban is – felejthetetlen volt.
Sok megdöbbentő dolgot mondott, amin a szülők is csodálkoztak. Majd szétrobbantam a kérdésektől, ki is fakadtam, de egy óra is kevés lett volna mindnek a megválaszolásához. Még a hangszabályozó szobába is bementünk. A legmodernebb irányító eszköz volt oda telepítve. Nem csoda, hogy a fénytechnika tekintetében a Budapesti Operettszínház a harmadik a világon.
A színház épületét elhagyva sem lankadt a lelkesedésünk. Energikusan, Ági és én, Kálmán Imre szobra ölébe ültünk és a nyakába csüngtünk, úgy fotóztak le minket. A szobor tekintete a színházra esett, így amíg a kövek el nem pusztulnak, és mi mikor már nem leszünk, visszaemlékezhet a mi kis csapatunk szórakozására. A betonba süllyesztett, rég élt emberek cipőtalpa pedig védelmezni fogja azt, míg világ a világ. Éjfélkor az angyalkák éneke fogja betölteni az épületet – szerintem.
/A felhőtlen örömünket pedig a sűrű köd sem árnyékolta be ! /
Szűcs Boglárka 4.b