Hitélet

Hétfő reggeli gondolatok

2019. június 3.

A hét mottója:

„Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe.”

Lk 24, 50-51


Égre nézők
Az angyalnak tőlünk nem azt kellene kérdeznie, mit nézünk az égre, inkább azt, miért nézünk állandóan a földre.
A földre nézők prototípusa Angliai Erzsébet. Azt mondta: Ha 40 évig uralkodhatnék, odaadnám érte a mennyországot. Tovább uralkodott 40 esztendônél. Haldokolva: Mindenemet még egy percnyi időért! A következő pillanatban halott volt.
Az égre nézők prototípusa egy másik angol, Morus Tamás. Halálra ítélték meggyőződéséért. Felesége, lánya kérlelték, engedjen. Megkérdezte: Mit gondolsz, meddig élhetnék még? -- Akár harminc évig is. -- És én ezért a bizonytalan harminc évért adjam el örökkévalóságomat?
Az égre néző élet már ebben az életben nagyon sokat ad. Az életét szegénységben, kemény önmegtagadásban töltő Szent Klára mondta haldokolva: Istenem, köszönöm, hogy teremtettél. -- El tudja ezt mondani, mindennek végén, az, aki dúskált a bűnös örömökben?
Victor Hugo:
Légy, mint a madár, mely törékeny ágon
Dalolgat vidoran,
S mikor az ág reccsen, akkor is dalol, mert
Tudja, hogy szárnya van.
A mennybement Krisztus azt mondta, azt akarja, hogy mi is ott legyünk, ahol ô van. Valóságosan csak az remélheti, hogy ,,ott'' lesz, aki gondolatban, vágyban sokat van Jézusnál a mennyben már földi életében.
A tét nagysága felmérhetetlen: Végnélküli boldogság vagy vég nélküli kín, megmásíthatatlanul. Ébren kell magamban tartanom a tudatot: Minden napom, sôt minden tettem újra és újra döntés erről a végső tétről.
Lehet félni a pokoltól, de még jobb sokat gondolni a mennyre. Minden, ami rossz, fájdalmas, tragikus, nehéz vagy kellemetlen, rá emlékeztethet: Odaát nem lesz. Minden, ami szép, jó, kellemes, örömet hozó, csak halvány árnyéka a mennyei boldogságnak. Az elvégzett munka öröme, a saját művemben való gyönyörködés, a családi élet szépségei, a jótett nyomán fakadó jóérzés, a lelkiismeret nyugodt békéje, mind apró előíze az Istennel való egyesülés boldogságának.