Hitélet

Hétfő reggeli gondolatok

2020. február 17.

A hét mottója:

A hét mottója: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Istene, * mert feltártad a kicsinyeknek országod titkait.”

Vö. Mt 11,25


Isten adta az embernek parancsait és törvényeit.

„Módodban áll, hogy megtartsd a parancsokat, hogy hűséges légy, megvan a hatalmad. Isten vizet és tüzet helyezett eléd: amire vágyok az után nyújtsd a kezed. Az ember előtt ott az élet és a halál, megadatik neki, amit választ magának. Mert igen gazdag az Isten bölcsessége, erôs a hatalma, s mindig lát mindent. Szeme azokon van, akik ôt tisztelik, ismeri az ember minden egyes tettét. Senkinek sem adott parancsot a rosszra, sem pedig engedélyt arra, hogy vétkezzék.” Sir 15, 15-20

Az ószövetségi bölcs két tévedést cáfol. Az egyik az, hogy a bűnt nem lehet elkerülni, hiszen Isten maga felelős érte, mert ilyennek teremtette az embert, a másik pedig az, hogy Isten nem törődik az emberrel és bűneit sem ismeri. De csak azok beszélnek így, akik sem az igaz Istent nem ismerik, sem az embert. Isten nem tagadja meg teremtményét, hanem célhoz akarja vezetni, s az embert olyannak teremtette, hogy választhat a jó és a rossz között, s ezért felelős is tetteiért. 

Isten szabadnak teremtette az embert, de ez nem azt jelenti, hogy teljesen szabadjára engedte és nem is törődik vele: szeme rajtuk van (a héberben: az Úr szemei látják az Ő műveit) és Ő fogja majd értékelni és érdeme szerint jutalmazni az ember tetteit.
Krisztus feltámadása nekünk is meghozta az egykori, világvégi feltámadást. Ez új, a mostani élettől különböző élet lesz. Nemcsak abban fog különbözni a mostani élettől, hogy nem lesz vége, hanem nagyon sok másban is. Hogy pontosan milyen lesz, elképzelni sem tudjuk. Annyit tudunk róla, hogy részvétel lesz a Szentháromság életében. Ahogyan Isten belső életéről is alig tudunk valamit, ugyanígy az ebben az életben való majdani részvételünkről.

Erre a boldog örök életre kell gondolnunk, midôn a Szentírásban azt olvassuk, hogy előttünk élet és halál lehetősége, nekünk pedig választanunk kell. Nem szóval, hanem életünkkel. A test bűnös kívánságai szerint élő ember ezt az örök életet veszti el végérvényesen.
Előttünk élet és halál. Amelyik után kinyújtom kezem, az lesz az enyém. Aki a bűn után nyúl, a halált ragadja meg. Aki vállalja, hogy a kegyelemmel együttműködve legyőzi önmagában a halált, azé lesz az örök élet.