Hitélet

Hétfő reggeli gondolatok

2019. május 20.

A hét mottója:
„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! … Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” Jn 13, 34 -35

Jézus apostolainak és Egyházának is azt ajánlja, hogy tartsanak ki a szeretetben, akkor minden nehézségen diadalmaskodnak.
Jézus önfeláldozása megdicsőíti az Atyát: irgalmas szeretetét, valóban atyai jóságát. De az Atya is megdicsőíti a Fiút, amikor feltámasztja a halálból és életét sokakban gyümölcsözővé teszi. Atya és Fiú dicsősége elválaszthatatlan. Nekünk folytatnunk kell az istendicsőítés művét azzal, hogy a Jézustól kapott és Jézus példáját követő szeretettel szeretjük egymást.
Isten új világa a közösség világa: Isten együtt az emberekkel, az emberek is fajra való tekintet nélkül Istennel. Erre az új világra előkészülni csak a szeretet révén lehet. A szentmise és a szentáldozás egyesít Jézussal és szorosabbra fűzi kapcsolatomat felebarátaimmal is. A Jézustól kapott és tanult szeretettel akarom szeretni felebarátaimat, hogy így az életem révén megdicsőüljön a mennyei Atya.
Jézus legnagyobb gondja, még a biztos kínhalál árnyékában is, Isten dicsősége. Születésénél már erről énekeltek az angyalok, ez végsô, örök gondolata is.
Tőlünk is ezt a lelkületet kívánja. Mikor imádkozni tanította tanítványait, és rajtuk keresztül minden embert, imájának első három kérése Isten dicsőségére vonatkozott. Szenteltessék meg az Úr neve, valósuljon meg köztünk az ô országa, és mennyben is, földön is az ô akarata legyen az élet mozgatója.
Imáink és egész gondolatvilágunk első helyén tehát ennek kell állnia: Dicsôség az Istennek! Csak az hasonlít Jézusra, akiben elsőrendű Isten dicsőítése. Vigyázzunk tehát, nehogy imádságaink önző kérésekben merüljenek ki!
Jézus természetesen nemcsak imáiban, hanem egész életével dicsőítette az Atyát. ,,Az Isten megdicsőült benne.'' Júdás távozásakor mondta ezt. Azzal, hogy Júdás elment, és Jézus elengedte, Jézus véglegesen vállalta Atyja akaratát, a véres keresztáldozatot. Tőlünk is követeli, hogy dicsőítsük meg életünkben Istent. Azzal, hogy mindenképpen vállaljuk akaratát, hogy áldozatul ajánljuk magunkat.
A misében nemcsak a ,,Dicsőség'' imával dicsőítjük Istent, hanem még inkább azzal, hogy belekapcsolódunk a Fiú áldozatába, tehát odaadjuk magunkat az Úrnak.
Aki Jézussal, Jézusban megdicsőíti magában Istent, azt ,,Isten is meg fogja dicsőíteni önmagában'', vagyis felveszi a Szentháromság kebelébe, saját életébe. Ez nemcsak szép gondolat, hanem életem egyetlen értelme.
Jézus Krisztus általunk akarja megmutatni szeretetét a világnak! Urunk, add, hogy a Tőled kapott kegyelemből erőt merítve folytassuk tovább szereteted művét a világon!
Az üdvösség helye, a ,,mennyei Jeruzsálem'' már megvan, Krisztus kiérdemelte. Tehát célunk biztos, a győzelem lehetséges. Itt a földön meg kell tennünk minden kötelességünket, két lábbal kell a földön állnunk, s ezt annál inkább megtehetjük, mert tudjuk, hogy hová tartunk, és megkapjuk hozzá a segítséget.