2021.október 6-ra egész napos esőt jeleztek a meteorológusok, így az utolsó pillanatban a Damjanich János Gimnázium tanárai átszervezték a megemlékező ünnepséget október 5-re, 19 órára.

Jól tették, kellemes őszi este volt okt. 5-én, sehol egy felhő az égen.

A műsor szervezői hagyományos módon meghívtak bennünket, a Váci Mihály Katolikus Általános iskola diákjait, tanárait a fáklyás felvonulásra és a közös emlékezésre.

   Ebben az évben különleges volt a fáklyás ünnepi menet. A gimnazisták iskolájuk kertjéből indultak, egészen bevonultak a Dózsa György út közepéig. A könyvtár épületénél mi is becsatlakoztunk égő fáklyáinkkal a menetbe. Ez a fényár, és a halk, méltóságteljes vonulás megállásra késztette a járókelőket, lecsendesítette az utca zaját. Lélekben mindenki meghatódott néhány percre.

A gimnázium kertje, a Damjanich-szobor sejtelmes megvilágítást kapott a fáklyák fényétől.

Jó kezdeményezés, hogy tanulóink is tarthattak fáklyát a kezükben az ünnepség egész ideje alatt, így váltak részeseivé a megemlékezésnek.

A gimnázium valamennyi ablakában mécses égett, utalva arra a régi cselekedetre, miszerint, ha elhunyt családtag volt a háznál, akkor mécsest tettek az ablakokba, hogy mindenki, aki látja, legalább egy fohászt mondjon a halott leli üdvéért.

A műsor is egy hosszú imádság volt modern zenével, valamint korabeli, szép népénekkel. Tiszteletadás a honvédtábornokok előtt, köszönet és hála a bátorságukért, önfeláldozó hazaszeretetükért.

  A szereplőket a félhomályban látni nem lehetett, de a hangjukat felismertem, hiszen a 10. és a 11. osztályosok szavaltak, illetve részleteket olvastak fel a kivégzés előtt álló honvédtábornokok írásaiból.

Olyan megható volt hallani egykori diákjaim hangját, felismerni a mécsesek fényében az egykori osztályom tanulóit, amint fehér ingben megjelenítik a kivégzésre induló katonatiszteket, név szerint!

13 mécses világította meg Damjanich János mellszobrát, a gimnázium oldalfalán projektorral vetítették ki a kivégzettek arcképét.

  A Szózat eléneklése után a város vezetése és a diákönkormányzat képviselői megkoszorúzták a temetői honvédsírokat.

  Másnap, október 6-án tényleg egész nap zuhogott az eső (siratta az ég is katonáinkat), okos döntés volt előre hozni a megemlékezés napját, hiszen annyit készültek tanárok és diákok egyaránt.

  Köszönetet mondok én is, és a nyolcadikosaink is, hogy részesei lehettünk ennek a fájdalmas, de felemelő ünnepi megemlékezésnek.

                                                                                                                 Babinszkiné Karczub Mária