2026.06.08.
Egy kicsit rendhagyó módon, ezúttal nem egy programról vagy egy versenyről szóló beszámolót olvashatnak az érdeklődők a honlapunkon. Következzék egy interjú Czakó Milla 6. osztályos tanulóval, aki, ahogyan azt hamarosan látni fogják, igen sokoldalú diákunk, a beszélgetésünk pedig egy, a közelmúltban megjelent novellakönyvéről és a további irodalmi terveiről fog szólni. Tartsanak velünk!
- Kedves Milla, ezúton is szeretettel gratulálok az irodalmi sikereidhez, és arra kérlek, hogy mutatkozz be pár szóban azok számára, akik nem ismernek Téged!
A nevem Czakó Milla, és jelenleg az iskola 6.b osztályos tanulója vagyok. Már régóta nagyon érdekel az írás, az irodalom, de ezen kívül még sok mással is foglalkozom a szabadidőmben, például járok magánórákra, ahol énekelni tanulok, valamint zongorázni és gitározni is nagyon szeretek.
Tehát azt hiszem, a zene a másik nagy kedvenc, illetve a színjátszás is érdekel, tagja is vagyok az iskola színjátszó körének, ahol örömmel veszek részt mindig a műsorok készítésében, mert jó a csapat, jó együtt dolgozni, és valami szépet, értékeset bemutatni a pedagógusok és a többi diák előtt az előadásainkkal, melyek készítésekor mindig együtt ötletelünk.
- Örülök is neki, hogy a csapatunkhoz tartozol, hiszen igen tehetséges szavaló vagy, melyet bizonyítanak a tanév során elért szép eredményeid is!
Térjünk azonban vissza most a beszélgetésünk tárgyához! Azt hiszem, nagyszerű dolog lehet az, amikor a saját novelládat viszontláthatod egy diákművekből álló antológiában, ám eddig biztosan hosszú út vezetett. Érdekelne, hogy miként jött az ötlet, hogy az írással próbálkozz.
Először kilencéves koromban kezdtem el írni, de ezek még csak próbálkozások voltak, aztán tizenegy éves voltam, amikor jobban kezdett ez az egész érdekelni. Emlékszem, akkoriban Maros Edit: Hűvösvölgyi suli című könyvsorozatáért nagyon odavoltam, és szerettem volna én is hasonló történeteket írni. Tehát azt hiszem, mondhatom, hogy ő volt az első számú inspirációm. Ám az első írásom még nagyon más témáról szólt.
- Kíváncsi vagyok rá, hogy egy kilencéves kislány milyen témával kapcsolatban szerette volna papírra vetni a gondolatait!
Sokan tudják rólam, hogy egy hatalmas „macskaőrült” ember vagyok, éppen ezért a kezdeti próbálkozásaim nyilvánvalóan macskás történetek voltak.
Az első írásom a Lusti cica kalandjai címet viselte, a történet pedig röviden és tömören egy végtelenül lusta, foltos cicáról szólt, aki ugyancsak macska cimborájával, Kloéval izgalmas kalandokat élt át.
Ennek a cicás sorozatnak tíz története készült el, viszont akkoriban még mindent kézírással, papírra írtam le, ezért csak 3-4 rész maradt meg belőle.
- Aztán eltelt pár év, és egy sokkal komolyabb témájú novella született, melynek címe Az auswitzi gyorsvonat lett. Azt meg tudod mondani, hogy miként jutott eszedbe ez a történet?
Hogy őszinte legyek, erre nem igazán tudok konkrét választ adni, mert tényleg csak úgy kipattant a fejemből. Rengeteg kéziratom története sokszor csak a semmiből, egy pillanat alatt születik meg, például egy krimim cselekményét is teljesen véletlenszerűen, azt hiszem, egy történelemórán találtam ki.
- Amikor elküldted nekem a tervezett kéziratodat elolvasásra, a cím alapján azt hittem, valamilyen holokauszt-történetet fogok látni. Ám azt el kell mondanunk, hogy semmi köze ehhez a témához, hanem a novella cselekményének egyik helyszíne ez a város.
Itt kezdődik minden, itt ismerkedünk meg Eliassal, a tizenhat éves fiúval, aki a főszereplője az eseményeknek. Mit is írtál a kiadott novelládról, mely a könyvben szintén olvasható?
Gondoltam, hittem, megtettem! Azért született meg ez a novellaregény, mert a gondolataim túl hangosak voltak ahhoz, hogy ne írjam le őket. Ez a könyv nem hősökről szól, hanem emberekről. Emberekről, akik hibáznak, félnek, és ugyanúgy éreznek, mint bárki más.
- Ez tényleg így van, azonban ez nem egy olyan történet, amelyről azt hinnénk, hogy jókat mosolygunk rajta, hiszen a főhősnek az édesapja életéért vívott küzdelme az egyik központi témája a novelládnak.
Így van, a történetnek valóban nem minden pontja vidám és kedves. De mégis megmutatja nekünk, hogy a legsötétebb helyzetben is ott a remény apró kis lángja, csak észre kell azt vennünk.
- Remélem, aki olvassa az interjúnkat, annak meghoztuk a kedvét a novellád elolvasásához! Arról még nem beszéltünk, hogy miként is sikerült Az auschwitzi gyorsvonatot publikálnod, mesélnél egy kicsit róla?
Úgy történt, hogy a jelenlegi történelem tanárom, Lossonczyné Olajos Ilona említett év elején egy irodalmi pályázatot, én pedig arra gondoltam, hogy kipróbálom magam ezen. Egy Kis Alkotók Köre elnevezésű pályázatra küldtem be a novellámat, amely aztán a Helma Kiadó és azon belül is Pintér Zoltán szerkesztő segítségével jelent meg.
Nagyon örültem annak, mikor a kezemben tarthattam a novellaregényemet, amellyel helyezést végül nem értem el a pályázaton, mert olyan nagy korkülönbség volt a nevezők között (nyolc-, kilenc- és tizenöt éves diákok voltak, illetve én), hogy végül nem is osztottak ki helyezéseket.
- Ennek ellenére én szívből gratulálok Neked, mert nagyon szép, érzelmes és fantáziadús novellát írtál, melynek azért van még egy másik szálon futó cselekménye is, mely picit misztikus, nevezetesen a főhősnek, Eliasnak a Hanssal kötött barátsága… Egyszóval, én javaslom az elolvasását!
Beszéljünk még egy kicsit a jövőről is! Körvonalazódik
–e már esetleg más irodalmi mű születése is a gondolataidban?
Hogyne, jelenleg több tervezett novellám és regényem is van már! Ezek közül az egyiknek a címe A süllyedő város, és cselekménye röviden a következő: Saimori Moka egy átlagos japán tinédzser lány, aki nem mindig hallgat a nővérére.
Moka nem tud semmit az anyjáról, és egy napon elhatározza, hogy megkeresi őt. Ebben segíti nővére, Yoeko, is. Ám az igazi csattanó csak a történet végén derül ki!
Mesélek egy másik, még tervezés alatt álló novellámról is, melynek főhőse egy Kováts Fruzsina nevű nyolcadikos lány, akinek az az álma, hogy egyszer előadó lehessen. A szülei azonban ezt nem nézik jó szemmel, mert azt akarják, hogy Fruzsina egy jól kereső orvos legyen… Így kezdődik a történet, melybe még nem régen kezdtem bele.
A végére pedig egy titokzatos történet, mely szintén még tervezés alatt áll: Adam Semmelwise 2012. július 23-án nyomtalanul eltűnik. A hollywoodi rendőrség megállás nélkül keresi, ám eközben Adam apja feltűnően idegesen viselkedik…
- Kedves Milla, köszönöm, hogy megosztottad velem a sikereidet és a terveidet, én pedig zárszóként azt kívánom Neked, hogy bárhová is visz az élet két év múlva, ha elballagsz tőlünk, maradj meg ilyen kedves, szerény és kreatív ifjú hölgynek, az írást, az irodalommal való foglalkozást pedig ne hagyd abba, mert tehetséges vagy! Ehhez kívánok sok sikert és ötletet; aztán várjuk, hogy olvashassuk az előbb említett történeteidet is!
Köszönöm szépen! Bár nem igazán tudom még, hogy hol szeretnék majd továbbtanulni, de az biztos, hogy az írást mindenféleképpen folytatni szeretném!
Szalóki Krisztina