Királyok és fejedelmek útján Erdély szívében „Határtalanul!” 2016-ban

2016.07.08.

Királyok és fejedelmek útján Erdély szívében „Határtalanul!” 2016-ban

2015. júniusában, a tanév végi bokros teendők közepette egy gyors elhatározást követően iskolánk két 6.-os osztályfőnöke, Juhászné Gyenes Melinda és Keresztesi Lászlóné nekifogott az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő által kiírt Határtalanul! című pályázat megírásának.

Szeptember végén kiderült, hogy a Váci Mihály Katolikus Általános Iskola 50   tanulója 1 844 000 Ft segítséggel erdélyi városokba látogathat.

 

Az új tanévet már izgatottan kezdte tanár és diák; kutakodtunk, olvasgattunk, tervezgettünk.

Vajon mi vár ránk? Merre is utazunk? Kikkel találkozunk?

Április végétől el is kezdődtek a konkrét előkészületi munkák.

A tananyag mellett egyre többet foglalkoztunk magyar, történelem, földrajz és természetesen osztályfőnöki órákon utazásunk céljával. A gyerekek feladatul kapták megismerni az erdélyi irodalom nagyjainak életét, a történelmi helyszínek eseményeit, a táj természeti adottságait.

Remek bemutató előadásokat készítettek és adtak elő!

Így kellő ismerettel vághattunk neki az utazásnak május 23-án reggel.

 

Első állomásunkat Nagyszalontára, az Arany János Emlékmúzeumba, az itt létrehozott tájházba terveztük. Majd meglátogattuk a Petőfi által is megrajzolt Csonka-tornyot, ahol a  múzeumigazgató segítségével igen hangulatos és humoros módon idéztük fel Arany János életét.

 

Ezután Nagyvárad következett, Pápay Zoltán honismereti vezetőnkkel felkerestük a Szent László-templomot, az Ady Endre Emlékmúzeumot. Egy rövid séta közben több köztéri szobor történetét is megismerhettük. A napunk gyorsan eltelt, mégsem hagytuk ki az esti Körös-parti tekergést.

 

Másnap a Góbé Csárdában elfogyasztott bőséges és finom reggelit követően vártúrára indultunk.

Egy egész délelőttöt eltöltöttünk itt, hogy bejussunk minden épületbe és kiállítóterembe, hogy láthassuk az összes történelmi emléket, valamint a korabeli várfalakat és a gyönyörű várudvart körülvevő tavirózsás várárkokat. Örömmel tapasztaltuk, hogy folyamatosan bővül a látogatható részek köre, s szinte mindenhol zajlanak felújítási munkálatok.

 

Délutánunkat Kolozsvárott töltöttük. A Házsongárdi temetőben felkerestük híres költőink sírhelyét, s egy-egy versük tolmácsolásával emlékeztünk rájuk.

Estére  az Európa Nostra-díjjal kitüntetett Torockóra értünk, ahol sajnos az esős, ködös idő miatt nem láthattuk tisztán az 1129  méterre emelkedő Székelykövet. Viszont kárpótolt bennünket a többi ideérkező csoporttal együtt elköltött finom vacsora, kedves vendégfogadás és jó hangulat.

Másnap a helyi tájház megtekintése után kerekedtünk fel, hogy meglátogassuk a magyarlapádi iskolát.
Itt egy rövid bemutatkozást követően énekeltünk, táncoltunk és beszélgettünk az intézmény nevelőivel és tanulóival. Később ajándékainkat is átadtuk. Elválásunkkor már több iskolás is annak reményében búcsúzkodott, hogy a létrejövő „barátságok” határon túl is fennmaradnak.

Délután már Gyulafehérvárott a fejedelmi palota, a püspöki palota és az érseki székesegyház látogatása várt ránk.

Estére Dévára érkeztünk, ahol a Szent Ferenc Alapítvány szállásain tértünk nyugovóra.

 

Csütörtökön egy újabb tartalmas nap reggelére ébredtünk. Egy gyors készülődést követően Vajdahunyad felé vettük az irányt. Vársétánk során különleges időutazásban volt részünk, visszarepültünk a Hunyadiak és Bethlen korába.

Utunkat folytatva felkerestük Őraljaboldogfa ősrégi freskókkal díszített templomát és a több mint 2000 éves alapokra épült demsusi templomot, majd egy könnyű túrát téve a Retyezát erdejében meghallgattuk honismereti vezetőnk történetét Rudolf főhercegről.

A nap végén újra Déván voltunk. Sőt feljutottunk a várba is, ahonnét csodálatos panorámáját láthattuk a környéknek.

 

Itt töltöttük el legtartalmasabb esténket. Miután átadtuk az itthonról hozott adományokat, a gyermekotthon lakóival találkozva ismerkedtünk. Hogyan kerültek ide, mivel töltik idejüket, milyen körülmények között élnek?

Tapasztalatunk volt, hogy az itt helyet kapó gyerekek szerény otthonuk és életmódjuk ellenére is mindig jókedvűek, nagyon kedvesek és bizakodók a jövőjükkel kapcsolatban.

 

„Merjük szíveinket nagyra tárni” /Böjte Csaba/

S valóban gondolkodásunkra és érzelmeinkre a családoknál tett látogatás volt a legnagyobb hatással!

 

Másnap reggel a hazaút izgalmával indultunk Arad felé. Köztes állomásunk volt Marosillye, Bethlen Gábor szülőhelye, majd Máriaradna kegytemploma, valamint Erdély és a Török Birodalom határán álló solymosi vár.

 

S végül a határhoz közeli Arad következett. Megemlékeztünk az aradi vértanúkról a vesztőhelyen, rövid belvárosi sétát követően pedig koszorúztunk a Szabadság-szobornál.

Irány Magyarország! Késő délután indultunk el, hogy az esti órákban otthon, családunk körében töltsük újra 5 nap elteltével az éjszakát.

 

Mondhatom mindannyiunk nevében, hogy életünk egyik legemlékezetesebb kirándulásán vagyunk túl.

Megtudhattuk, hogy azoknak, akik szintén magyarul beszélnek, milyen az életük határon túl.

Üdvözöltük azt is, hogy a nehéz körülmények közepette is megőrizték az anyaország nyelvét, szokásait, büszkén vallják magukat magyarnak.

A gyerekek véleménye szerint is példát vehetünk a Kárpát hazában élők életfelfogásáról, értékrendjéről, kitartásáról!

 

 

„Ki hazáját elcseréli,

A szívét is cserélje ki,

Megtagadott hazájáért,

Önmagát is elveszíti.”

(Bíró János Antal)

 

Horváthné Palkó Andrea

kísérő pedagógus

vissza