Nagy örömünkre az idén is sikerült együtt ünnepelnünk a gyerekekkel az alsó tagozaton a Föld napját!

Előzetes feladatot is kapott minden osztály, Glóbit színezték, hogy azután a sok mozaikból összeállíthassuk a mi gyönyörű bolygónkat. A gyerekek mesés videókat nézhettek meg, melyek segítségével beszélgettek azután arról, hogy milyen feladataink, kötelességeink, lehetőségeink vannak, hogy megőrizhessük teremtett világunk szépségeit. Természetesen közösen énekeltük Glóbi dalát is:

Részlet az iskolarádióban elhangzott műsorból:

„A csillagászok szerint bolygónk 15 milliárdodik születésnapja. Hány évesek is vagytok ti? 7-8-9-10 vagy már?

A Föld 15 milliárd. Szép kor! De sajnos egyre gyakrabban halljuk és látjuk, hogy nem vigyázunk rá eléggé. Szennyezzük a levegőt-vizet, a talajt.

Ennek következtében pusztul környezetünk.

Mai tudásunk szerint a Föld az egyetlen bolygó, amelyen megtalálhatóak az élethez szükséges feltételek: a napfény, a levegő, a víz. Nélkülük elképzelhetetlen lenne az élet. Ezért meg kell őriznünk ezek tisztaságát.

Ápr.22-e a Föld napja. Ez a nap évről évre felhívja a figyelmünket arra, hogy Földünk csak egy van, s ha ezt tönkretesszük nem lesz hely, ahol élni tudjunk.

Mindenki felelősséggel tartozik a Földért, TI is. Bizonyos feladatokat, szabályokat be kell tartani, hogy ti és majd a ti gyerekeitek vagyis a jövő nemzedék egészsége is biztosítva legyen.

Hogy tehettek-e ti is valamit a Földért? Igen!!!” Erről szól a következő kis mese.

Egyszer volt, hol nem volt a Világűrben egy bolygó. Messziről úgy nézett ki, mint egy kék üveggolyó. Írígykedve nézett rá a többi égitest, mert olyan gyönyörű volt.

A Nap nagyon-nagyon büszke volt rá, hiszen Ő melengette fényével minden reggeltől estig. Ápolta, nevelgette, figyelte, hogyan fejlődik rajta az Élet…

Gyönyörű kékségét a Földet borító tengerek, folyók, tavak adták.

Smaragdszínben zöldelltek az erdő, mezők…, barnállottak a felszántott földek…, az állatok mozgalmassá tették…, az emberek pedig annyit használtak belőle, amennyire életükhöz szükséges volt. Mikor a Nap beküldte fénysugarait

a felhők alá mélyen, azok vígan jelentették, hogy a Földön minden rendben! vizek lakói vígan lubickolnak a kristálytiszta tengerekben, majmocskák ugrándoznak a fákon, minden élőlény boldogan éli világát.

Egyszer aztán megváltozott minden!!!

Az Ember, aki nagyon régóta békességben élt a növényekkel, állatokkal, hirtelen önzővé vált. Kényelmesen, bőségesen akart élni, nem érdekelte, milyen hatása van új életének a Földre.

Ha fázott, kivágta a fákat, hogy azok a tüzénél melegedjen, de nem ültetett helyettük másikat! Kihalászta a vízből a halakat, mert éhes volt, de nem nevelt helyettük újakat. Leszakította az édes gyümölcsöket, de nem ápolta a termést adó növényeket, hogy teremhessenek újra. Önzése egyre nőtt!

Nagy házakban akart élni. Szép ruhákban akart pompázni. Gyorsan el szeretett volna jutni bárhová a Földön. Már nem volt elég a saját lába, járműveket talált ki magának. Nagy gyárakat épített, amiknek kéményéből dőlt a füst a tiszta levegőbe. A nagy hajóiból mérgező olaj szivárgott a tengerbe, felelőtlenül szétszórta a sok szemetet, levadászta az állatokat, és elfoglalta a helyüket.

A FÖLD SZENVEDETT!!!

A róla visszaverődő fényhírnökökkel a Naphoz kiáltott segítségért!

„Segíts! Az Ember észre sem veszi és elpusztít engem!!! Segíts kérlek, hogy megtisztulhassak, míg nem késő!!!”………

És nekünk segítenünk kell! Hogyan tudjuk ezt megtenni? Erről szólt a Föld napja az alsó tagozaton.